Mivel már nagyon belejöttem, a videók linkelgetésébe, így megpróbálok megosztani egy videót, az egyszerű blogszerkesztési móddal is közzé tenni az oldalon egy videót. A ma esti gondolataimat legjobban Mező Misi és a Magna Cum Laude egyik nagy sikerű száma fejezi ki a legjobban, mely a következő, illetve a következőképp szól:

Az idézet, pedig a következő lenne:

"Lehet, hogy eltört,
Lehet, hogy valahol elszakadt.
De van néhány olyan sérülés,
Amit nem kell megragassz."

Szóval igen... Vannak olyan sérülések, amit nem kell mindenáron megragasztani. Próbálom magam függetleníteni a dologtól, az érzéstől, de nehéz. Még attól is nehezebb, nehéz, mivel egy helyen dolgozunk és akarva, akaratlanul is találkozunk. Nehéz, mert a különböző közösségi oldalakon, ha ránézek, ha látom, hogy "aktív", akkor mindig belém bújik a kisördög és hajt a vérem...

Nehéz, mert kimegyek az utcára, utazok, sétálok és szinte mindenhol szerelmes párokat látok, akik hol épp nagyon boldogok, hol veszekednek, de tény, hogy ők együtt vannak egy olyan emberrel, aki iránt, ha nem is feltétlen bizalmat táplálnak, de együtt vannak, egy párt alkotnak.

Nehéz, mert régóta hajszolom azt az érzést, amit eddig életemben egyszer éreztem igazán, egyszer meg egy picit és most talán hasonló támadt bennem, amióta megláttam...

Viszont az a nemű ellenállás, nemtörődömség, amit irányomba mutat, az zavar és nem nagyon akarok meghunyászkodni, illetve saját énemet félredobva mindent feltenni egy lapra, egy olyan dologért, ami nem is az, hogy bizonytalan, de teljesen a sötétbe burkolózik.

Szóval, most talán, ha nem is 100%-ban, de úgy 90%-ban beláttam azt, hogy ez a hajó vagy elment, vagy, pedig ki se kötött, hanem csak egy szigetről integettem neki... :(

Utóirat. A blogot nem csak arra szánom, hogy a lelki vívódásaimat kifejezzem, de most jobbára ez tölti ki a gondolataim javát, így egyelőre ezzel kell, hogy a kedves olvasó megelégedjen. Ígérem lesz ez még jobb is, illetve más!