Nem volt egyszerű a hétvége. Furán indult, de jól éreztem magam, annak ellenére, hogy voltak pillanatok, amikor magát az ördögöt is a falra festettem, vagyis festették. Aztán olyan dolgok történtek, amik sajnos az érzéseket nem, hogy törölték volna, hanem picit elmélyítették.

Ezt-az egész irományt is megmutattam Neki, kitudja lehet emlékszik is rá. Pont, arra gondoltam, hogy törlöm is az egészet, de mivel elég jó kiírni magamból a kavargó érzéseimet, így egy darabig még biztosan marad.

Nagyon sajnálom, hogy talán soha nem leszünk egy pár, de a nyafogás nem fog megoldani semmit. Tudom, hogy mik a céljaim, hogy hova is tartok és, hogy mi kell, hogy most prioritást élvezzen az életemben.

Szóval ez-az utolsó ilyen "nyafi" poszt, a közeljövőben már előre tekintek. Legalábbis megpróbálok.

 

"Ha öreg leszek meglesz mindenem

De nem fogja meg a ráncos kezem..."

És, hogy a jövőbe is tekintsünk, egyre határozottabban érzem, hogy mivel akarok foglalkozni, hogy mit akarok csinálni és miben akarok sikeres lenni.

Nem könnyű dolog és biztosat mondani nem lehet, bizton nem lehet állítani valamit, de ha már egy valamiben nem vagyok sikeres, akkor talán pont ez a része lesz az életemnek, amiben sokra vagyok hivatott, sokra fogom vinni.